A lemezes hőcserélők kiváló hatásfokukról ismertek, de ez csak addig igaz, amíg tiszták maradnak. A vízkő, az iszap, a biológiai lerakódások vagy az olajmaradványok gyorsan rontják a teljesítményt. Egy elhanyagolt hőcserélő több energiát fogyaszt, nagyobb nyomásveszteséggel dolgozik, és végül akár meghibásodhat. A tisztítás tehát nem csak ajánlás – alapvető karbantartási feladat.

Miért fontos a tisztítás?

A hőcserélők működésének lényege a hőátadás. Ha a lemezek felületén lerakódás képződik, az szigetelőrétegként viselkedik. A hő nem tud hatékonyan átjutni rajta, így a rendszer több energiát igényel ugyanannak az eredménynek az eléréséhez. Egy néhány milliméteres vízkőréteg akár 30–40%-kal is csökkentheti a hatásfokot.

A lerakódások másik következménye a nyomásveszteség növekedése. A folyadék nehezebben áramlik a szűkebb csatornákban, ami terheli a szivattyút. Ez nemcsak többletfogyasztást okoz, hanem mechanikai igénybevételt is. Egy eldugult hőcserélő hosszú távon károsíthatja a rendszer más elemeit is.

A hőcserélő tisztasága tehát közvetlenül befolyásolja a hatékonyságot, a költségeket és az élettartamot. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, végső soron drágább javításokkal szembesül.

Lerakódások és szennyeződések típusai

A szennyeződés jellege mindig a közegtől és az üzemeltetési körülményektől függ.

Vízoldali lerakódások: A leggyakoribb a vízkő. Kemény víz esetén a magas hőmérséklet hatására kicsapódik a kalcium- és magnéziumtartalom, ami kristályos réteget képez a lemezeken. Ez a réteg nehezen oldható, különösen, ha hosszú ideig hagyják kialakulni.

Iszapos és szilárd szennyeződések: A rosszul szűrt rendszerekben apró részecskék, homok, korróziós termékek rakódhatnak le. Ezek nem mindig tapadnak meg erősen, de könnyen eltömíthetik a csatornákat.

Biológiai lerakódások: Hűtőkörökben, ahol a víz hosszú ideig pang, baktériumok és algák telepedhetnek meg. Ezek nyálkás, nehezen tisztítható filmréteget képeznek.

Olajos, vagy vegyi szennyeződések: Ipari rendszerekben előfordulhat, hogy a közeg olajtartalmú vagy vegyi anyagokat hordoz. Ezek a lerakódások speciális tisztítószert igényelnek, mert a hagyományos savas oldatok nem hatékonyak ellenük.

A tisztítás módjai

A lemezes hőcserélők tisztítására két fő megoldás létezik: mechanikai és vegyszeres eljárás. A kettő gyakran kombinálható, a szennyeződés mértékétől függően.

Mechanikai tisztítás:
Ez a módszer elsősorban a tömítéses hőcserélőknél alkalmazható, mivel azok szétszerelhetők. A lemezeket egyenként eltávolítják, majd kefével, nagynyomású vízsugárral vagy speciális tisztítóberendezéssel megtisztítják. A makacs vízkövet gyenge savas oldatba áztatással lehet oldani. Fontos, hogy a lemezeket ne karcolják meg, mert a felületi sérülések rontják a hőátadást és elősegítik a későbbi lerakódást.

Vegyszeres tisztítás (CIP – Cleaning In Place):
Ez a módszer akkor praktikus, ha a hőcserélő nem bontható, például forrasztott vagy hegesztett kivitel esetén. Ilyenkor a rendszerbe tisztítóoldatot keringetnek meghatározott ideig. Az oldat típusa függ a szennyeződés fajtájától: vízkő esetén savas, olajos szennyeződésnél lúgos szer a megfelelő. A folyamat végén a rendszert alaposan átöblítik, hogy semmilyen vegyszer ne maradjon benne.

A CIP tisztítás automatizálható, így ipari környezetben hatékony és biztonságos megoldást kínál. Egy jól beállított tisztítási ciklus minimálisra csökkenti a leállási időt.

A tisztítás gyakorisága

Nincs univerzális szabály, milyen gyakran kell tisztítani a hőcserélőt. Ez a közeg tisztaságától, a víz keménységétől és a működési körülményektől függ. Általánosságban elmondható, hogy fűtési és hűtési rendszerekben évente egyszer célszerű átvizsgálni, ipari környezetben pedig akár negyedévente is szükséges lehet.

Egyes rendszereknél érdemes bevezetni állandó felügyeletet. A nyomáskülönbség mérésével meg lehet állapítani, mikor kezd eltömődni a hőcserélő. Ha a nyomásesés hirtelen megnő, az egyértelmű jele a lerakódásnak.

A prevenció legalább olyan fontos, mint maga a tisztítás. Szűrők, vízlágyítók és keringtető rendszerek karbantartásával jelentősen csökkenthető a lerakódások kialakulása.

Tisztítás lépésről lépésre

A mechanikai tisztítás menete jól meghatározható, de körültekintést igényel.

1. Leállítás és ürítés: A hőcserélőt le kell választani a rendszerről, és teljesen ki kell üríteni.
2. Szétszerelés: A keretet bontani kell, a lemezeket pedig sorrendben kiemelni. Fontos a sorrend megőrzése, mert a lemezek mintázata váltakozik.
3. Vizsgálat: A lemezeket egyenként ellenőrizni kell. Sérülés, korrózió vagy deformáció esetén a hibás darabot cserélni kell.
4. Tisztítás: A lemezeket kézzel vagy géppel tisztítják. Ha szükséges, savas vagy lúgos fürdőbe helyezik őket.
5. Tömítések kezelése: A tömítéseket megtisztítják, vagy ha elöregedtek, újakra cserélik.
6. Összeszerelés és nyomáspróba: Az egységet a gyártó előírásai szerint újra összerakják, majd nyomás alatt ellenőrzik a tömítettséget.

A vegyszeres tisztításnál a folyamat egyszerűbb, de pontos paramétereket igényel. Az oldat koncentrációja, hőmérséklete és keringetési ideje döntően befolyásolja a hatékonyságot. A túl erős sav vagy túl hosszú tisztítás károsíthatja a lemezeket.

Használt vegyszerek és biztonság

A leggyakoribb tisztítószerek savas bázisúak, mint a citromsav, foszforsav vagy a gyenge sósav-oldat. Ezek jól oldják a vízkövet, de óvatosan kell velük bánni. Rozsdamentes acél esetén a magas savtartalmú szerek korróziót okozhatnak.

Lúgos oldatokat (például nátrium-hidroxid) olajos vagy zsíros lerakódásokhoz alkalmaznak. Ezek a szerek emulgeálják a szennyeződést, amit aztán öblítéssel könnyen eltávolíthatunk.

A biztonság kulcskérdés. A tisztítás során mindig viselni kell védőkesztyűt, szemüveget és légzésvédőt. A CIP rendszereknél az automatikus adagolás és zárt körforgás minimalizálja az emberi érintkezést a vegyszerekkel.

A felhasznált oldatot a tisztítás után sem szabad egyszerűen leengedni a lefolyóba. A semlegesítés és az előírás szerinti ártalmatlanítás kötelező.

Mikor érdemes szakembert hívni?

Kisebb rendszereknél a tisztítás házilag is elvégezhető, ha van tapasztalat. De ha ipari rendszerről van szó, vagy a hőcserélő nagy teljesítményű, célszerű szakemberre bízni. A hibásan végzett tisztítás – például nem megfelelő vegyszerhasználat – visszafordíthatatlan károkat okozhat.

A profi szervizek rendelkeznek a szükséges eszközökkel: CIP egységgel, vizsgálati padokkal, nyomáspróba-berendezéssel. Ezenkívül a tapasztalatuk is döntő, hiszen ismerik a különböző gyártók lemezprofiljait és anyagösszetételét.

A hőcserélő tisztítása nem csupán karbantartás, hanem befektetés a hatékony működésbe. A rendszer rendszeres ellenőrzése és gondos tisztítása évekkel meghosszabbíthatja az élettartamot, és stabil, kiszámítható működést biztosít.